Megjelenések

Vizsolyi János szobrászművész életét és munkásságát bemutató művészeti album.

Pesterzsébet Önkormányzata, munkája elismeréséül Vizsolyi János szobrászművésznek a Pesterzsébet Díszpolgára kitüntető címet adományozza.

A lélek szülte érzések, benyomások és állapotok, melyek hagyományos eszközökkel, ám a laikus szemlélődő számára szokatlan formába öntve valósulnak meg – Vizsolyi János szobrászművész lelkének darabjai, szobrokban testet öltve. E szobrok egy pesterzsébeti műhelyben készülnek, ahonnan az utóbbi évek során több alkotás is a kerület köztereire került. Szűk három hónapja, hogy a Tátra téri piacon is fellelhetők Vizsolyi János szobrai; a régi s az új csarnok közt állították itt ki a művész két művét.

Az Erlin Klub Galéria rendre teret ad szobrászati kiállításoknak. Vizsolyi János bemutatott egyszerre merészek és egyszerre köznapiak is. Semmi ciráda, semmi sznob újat akaró mondás. Virágminták követik egymást, ahogy a cserépből kilombosodnak a gyökerek, ahogy a térbe kibomlanak az ágak, a levelek.

Pár hónapja ismerem csupán, mégis úgy tűnik, mintha mindig barátok vagy inkább testvérek lettünk volna. Közel áll hozzám. Titkokat hordó ember. Tépelődő ember. Az alkotást megszenvedő, de mégis mindig már a következő alkotásán töprengő ember. Nem elégedett azzal, ami elkészült, mert feszíti a gondolatok sokasága. Vizsolyi Jánosnak hívják, szobrászművész, Pesterzsébethez köti a műterme. Negyvenes éveinek második felét tapossa, de a húszévesek játékos pillantása a szemében. Máskor, egy nehéz, vajúdással teli nap után kétszer annyinak látszik. S mindez azt jelenti, hogy él, sokat dolgozik. Azzal, amit megteremt, örömöt szerez, gondolatokat ébreszt; megtorpant és továbblendít embereket. A barátait, a közönségét, minket.

Vizsolyi János szobrászatában nincs semmi, ami konkrét; csak az anyag, a tömeg, a forma valóságos elemei, dimenziói behatárolhatók, de az általuk kialakuló viszonyok már nem – és ezek mozgatják meg a teret. Nemcsak új mű-terek, hanem új mű-közegek is létrejönnek, amelyekben eleven hatások, eltérő intenzitású vonzások és taszítások érvényesülnek. Talán inkább horizontális, mint vertikális hangsúlyúak a Vizsolyi-szobrok, talán inkább tömbszerűek, mint részekből, kapcsolódásokból szerkesztettek, talán inkább az egység, mint a részletgazdagság jellemzi ezeket a műveket.